vasárnap, október 01, 2006
régen írtam normálisan, igyekszem pótolni most.
pénteken uszodában voltunk Esztivel (iskolai program keretei közt), egymás mellett feküdtünk a füvön, napoztunk, jól esett. legszívesebben ott maradtam volna nagyon sokáig. de nem lehetett, pedig maradt volna ő is.
és bámulatos, h néha mennyire ugyanarra a dologra gondolunk, vagy hasonló a véleményünk. persze különbözünk is, az jó, legalább nem unjuk egymást, de néha sírhatnékom van, hogy az eltérő élet ellenére (hopp figyeled az alliterációt!) is ugyanazt gondoljuk.
suli? ofőnk vicces tanár, múlt héten lógtam is, holnaptól megkezdődik a fotós képzés is. remek lesz: reggel 8-tól este 18:40-ig bent ülni. vinnem kell háromnapi hidegélelmet. múlt héten írtunk vizsgát (a legutálatosabb tantárgyból), szerencsére görbült a jegy, pedig az egyik álomban nem. angoltanárral meg flörtölni kéne, de csak viccből. v lehet be is jövök neki, de lehet, h csak én vagyok a hülye, h ilyeneket hiszek, mert hát miért jönnék be neki?! meg amúgy is idősebb! 3 évvel eheh.
a héten előhívattattam pár képemet nagyobb méretben, mert október eleje környékén lesz kiállítás, közte az én képeimmel. aki megnézné személyesen is, az jelezze felém, ha többet megtudok, mint most (semmit se), akkor elmondom.
a héten elővettem a fényképezőgépet, de nem sikerült semmi jó fénykép, pedig kellene már, és irigy is vagyok. gyakorlás nélkül nem megy.
tegnap voltam nagyanyámnál, pl. a 30 perces utat sikerült megtennem 50 alatt (útefelújítás, pótlóbusz éjjen ó je), de hát kaparni kell a a jelölésért, nem? szóval tegnsp sikeresen bent voltam 10 percet naganyámnál, és ennyi idő alatt se volt képes felfogni, h nem akarok enni székelykáposztát, mert ő tudja(!!!), h én nem ettem olyat, és az finom. én meg olyan vagyok, h pillanatok alatt fel lehet baszni az agyam azzal, ha meg akarnak győzni valamiről, amiről én tudom, h nem úgy van.
jah meg itt va nálam kölcsönbe A boldogság egyenlete, nem tudom, h célzásként kaptam-e, de eddig nem sok újat adott nekem.
amúgy fura, h mennyire félreismernek engem páran. anyámat még csak-csak megértem, mert neki úgyse mondok el mindent (ez kicsit hosszabb történet, kérésre máskor elmesélem), de mondjuk az már gázosabb, amikor olyan nem ért meg, az életemet, a tetteimet, akinek elég részletesen mesélek.
na, elég legyen mára ennyi mese. :)
pénteken uszodában voltunk Esztivel (iskolai program keretei közt), egymás mellett feküdtünk a füvön, napoztunk, jól esett. legszívesebben ott maradtam volna nagyon sokáig. de nem lehetett, pedig maradt volna ő is.
és bámulatos, h néha mennyire ugyanarra a dologra gondolunk, vagy hasonló a véleményünk. persze különbözünk is, az jó, legalább nem unjuk egymást, de néha sírhatnékom van, hogy az eltérő élet ellenére (hopp figyeled az alliterációt!) is ugyanazt gondoljuk.
suli? ofőnk vicces tanár, múlt héten lógtam is, holnaptól megkezdődik a fotós képzés is. remek lesz: reggel 8-tól este 18:40-ig bent ülni. vinnem kell háromnapi hidegélelmet. múlt héten írtunk vizsgát (a legutálatosabb tantárgyból), szerencsére görbült a jegy, pedig az egyik álomban nem. angoltanárral meg flörtölni kéne, de csak viccből. v lehet be is jövök neki, de lehet, h csak én vagyok a hülye, h ilyeneket hiszek, mert hát miért jönnék be neki?! meg amúgy is idősebb! 3 évvel eheh.
a héten előhívattattam pár képemet nagyobb méretben, mert október eleje környékén lesz kiállítás, közte az én képeimmel. aki megnézné személyesen is, az jelezze felém, ha többet megtudok, mint most (semmit se), akkor elmondom.
a héten elővettem a fényképezőgépet, de nem sikerült semmi jó fénykép, pedig kellene már, és irigy is vagyok. gyakorlás nélkül nem megy.
tegnap voltam nagyanyámnál, pl. a 30 perces utat sikerült megtennem 50 alatt (útefelújítás, pótlóbusz éjjen ó je), de hát kaparni kell a a jelölésért, nem? szóval tegnsp sikeresen bent voltam 10 percet naganyámnál, és ennyi idő alatt se volt képes felfogni, h nem akarok enni székelykáposztát, mert ő tudja(!!!), h én nem ettem olyat, és az finom. én meg olyan vagyok, h pillanatok alatt fel lehet baszni az agyam azzal, ha meg akarnak győzni valamiről, amiről én tudom, h nem úgy van.
jah meg itt va nálam kölcsönbe A boldogság egyenlete, nem tudom, h célzásként kaptam-e, de eddig nem sok újat adott nekem.
amúgy fura, h mennyire félreismernek engem páran. anyámat még csak-csak megértem, mert neki úgyse mondok el mindent (ez kicsit hosszabb történet, kérésre máskor elmesélem), de mondjuk az már gázosabb, amikor olyan nem ért meg, az életemet, a tetteimet, akinek elég részletesen mesélek.
na, elég legyen mára ennyi mese. :)
